"Aliznak egész nap fájt a feje. Minden igyekezetével azon volt, hogy a gyerekekre ne ragassza át türelmetlenségét, játszott 
velük, együtt főztek a konyhában. A gondolataiban végig az volt a cél, hogy csak fél hatig húzza ki, amikor István végre hazaér. Akkor majd lazíthat egy kicsit, talán egy félórás séta egyedül a levegőn is belefér. A férje majd vigyáz a gyerekekre, ha észreveszi, hogy mennyire kimerült, még le is fekteti a lurkókat. A mese és a fürdetés amúgy is az ő reszortja.
Istvánnak egész nap fájt a feje, és ráadásul aznap volt az évértékelő a főnökével. Amúgy sem szívlelték egymást, de ilyenkor vérre menő küzdelem folyt, ettől függött ugyanis az év végi bónusz. A beosztottjai már kiismerték Istvánt, tudták mikor nem szabad hozzászólni , a főnöke viszont nem volt tekintettel rá; aznap István húzta a rövidebbet. Megalázottan és kimerülten indult haza az elhúzódott tárgyalásról, csak az éltette, hogy amint hazaér, beül egy forró kád vízbe, és zenét hallgat majd. Alíz néha ilyenkor bejön és megmasszírozza a fejét, hátha ma is…
Fél hétkor végre zörren a kulcs a zárban, István lép be kissé csapzottan.
- Szia drágám, egy órával korábbra vártalak – mondja Alíz.
- Tudom szívem – így István – elhúzódott a tárgyalásom.
- És, hogy sikerül? Ja, és hoztál túrót, ahogy megbeszéltük? –kérdi Alíz.
- Jaj, elfelejtettem. Viszont nem engednél nekem egy kád vizet… - mondja kisfiús hangsúllyal István.
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet észben tartani! Tusolj le gyorsan! És utána játssz a gyerekekkel, amúgy is…
Fél nyolckor Alíz és István duzzogva ül a tévé előtt, a gyerekek külön rajzolnak. Nem beszélnek egymással, és mindketten a másikat hibáztatják. István nem ült be egy kád vízbe, Alíz nem volt sétálni.
Alíz azt gondolja, hogy István önző, és nem veszi őt emberszámba. Arra gondol, hogy ha bárki végighallgatta volna az egy órával ezelőtti beszélgetésüket, ugyanezt mondaná. Nem csak az a munka, amit valaki a munkahelyén végez, hanem az is, amit otthon egész nap, két gyerek mellett. Bezzeg István már negyed óra múlva elveszti a türelmét, ha csak ő van a gyerekekkel!
István úgy érzi, milyen jó lett volna, ha véletlenül valaki magnóra veszi a beszélgetésüket. Visszahallgatva bárki meghallaná, hogy Alíz első mondatában, mikor arra utalt, hogy ő egy órát késett, már veszekedést szított. Csak arra várt, hogy ő hazaérkezzen, hogy legyen kivel veszekedni. Nem igaz, hogy az embernek otthon sincs nyugta!"
Ez egy mindennapi élethelyzet, tipikus lefolyással. Sőt, tipikusak a „ha itt lett volna egy harmadik, igazolná, hogy nekem van igazam”, a „ha valaki magnóra vette volna, visszahallgatva már egyértelmű lenne” gondolatok. Gyakran előfordulnak. Azoknak, akik ezt olvasva a szívükhöz kapnak, mondván, erre már én is gondoltam, üzenjük, hogy erre való a mediátor és a mediáció.
Hogy a konfliktusok egy segítő, független, képzett ember jelenlétében oldódjanak. Hogy tiszták legyenek a játékszabályok, amelyeket előre lefektetnek, és amelyeket mindkét fél betart. Hogy folyamatosan a megbeszélt témára fókuszáljanak, és az oldalhajtásokat idejében lenyessék. Hogy egyensúly jöjjön létre a két fél között.
Ön is bizonyára elgondolkodott azon, hogy ebben a szituációban kinek van igaza. Feltehetően mindkettőnek. És a szöveget olvasva azért könnyű erre a következtetésre jutni, mert az első két bekezdés segítségével egy pillanatra mindkét fél fejébe bele tudtunk látni. A valóságban azonban ez nem így van. Alíz nem olvasta a második bekezdést, és Istvánnak sem mesélte el senki, hogy Alízzal mi történt aznap. Egyszerűen csak mindketten feszültek voltak, és sajnos ilyenkor leggyakrabban otthon borul ki a bili, anélkül hogy ezt bármelyikük így akarta volna.
Nos, erre való a mediáció. Hogy egy pillanatra belelássunk a másik fejébe, és összefüggéseiben, megszakítás nélkül meg tudjuk hallgatni őt. És el is higgyük, amit mond, mert hitelesen mondja. Azután majd ő is meghallgat minket, és máris annyival könnyebb lesz megoldásokat találni a problémára, amennyivel könnyebb megítélni olvasóként a fenti helyzetet.
A mediáció menete A mediátor szerepe Mi az a mediáció Miért működik a mediáció
