Azért, mert – még ha az érintettek ezt nem is veszik észre – a mediáció során a felek kötelesek betartani bizonyos játékszabályokat. Ez azt eredményezi, hogy a vita nem durvul el, nem megy át személyeskedésbe, nem válik parttalanná. Ugyanakkor a mediátor kezeskedik azért, hogy mindkét fél egyenlő módon elmondhatja a saját verzióját, és meg is hallgatja a másikét.
Valamint azért, mert a mediáció egy konkrét problémával foglalkozik. Szokták mondani, hogy egy kapcsolat általánosságban nem mediálható. Az ilyen problémák esetén a mediátor az előkészítő beszélgetések során felméri a vitás helyzet rétegeit, és javaslatot tesz arra, hogy egy mediáció alkalmával ezek közül eggyel foglalkozzanak. Legyen ez például egy elmérgesedett konfliktus anyagi oldala. Ekkor a mediátor szóbeli eszközökkel le fogja nyesegetni azokat az oldalhajtásokat, amelyek érzelmi, motivációs vagy bármely más problémát behozó síkra terelnék a beszélgetést. A felek tehát tisztán ezt az egy problémát fogják megoldani. A következő sík tárgyalásakor pedig már segíteni fog, hogy az anyagi nézeteltérés már nem súlyosbítja a helyzetet. Egy összetett probléma ilyen módon való „felszeletelése” egyike azon technikáknak, amellyel a mediátor olyan megállapodást ér el, amelyet a felek maguk nem tudtak volna elérni.
