Mutasson valaki egy olyan nagyvállalatot, ahol nincs legalább két, egymást részben ellenségként kezelő szervezeti egység! Gazdasági igazgatóság szemben a műszaki igazgatósággal. HR
és informatika. Marketing és sales. Produktív kontra non-produktív terület. Ugye ismerős?
Mutasson bárki olyan vállalatot, ahol a vezetők vagy a menedzserek közti rivalizálás sosem fordul ellenségeskedésbe! Ahol a főnök-beosztotti viszony problémamentes, és mindenki a képességeinek és teljesítményének megfelelő bánásmódban részesül. Ahol a legokosabb kerül a ranglétra tetejére, és a csapat minden tagja képes ugyanazért a célért együtt dolgozni.
Ezek eddig tulajdonképpen közhelyek voltak. A mediációs megközelítésben azonban nem ez a nóvum.
Kiszámolta-e valaha bárki, hogy egy adott vállalatnak ezek a konfliktusok mennyibe kerülnek? Hány csúcsvezetői munkaóra, mennyi elpazarolt energia és idegsejt megy pocsékba az ilyen konfliktusok mentén? És vajon nem az egyik legjobban megtérülő beruházás-e az, ha mediátorokkal sikerül idejében megakadályozni, vagy feloldani az ilyen értelmetlen vitákat? Biztos, hogy az egymásnak feszülést csak úgy lehet megoldani, ha az egyik vagy mindkét felet a főnök kirúgja? Mi van, ha mindkét fél fontos a vállalatnak.
Nos, mi egyrészt abban hiszünk, hogy az ilyen konfliktusok feloldására kiválóan alkalmas a mediáció, másrészt abban, hogy a mediáció ilyen területen való alkalmazásával nem a mediátor, hanem a megbízó keres a legjobban. Csak merni kell kiengedni azt a bizonyos szellemet a palackból.
